"Fogsz egy bélást és rádobod a zsinórra." - mondja Deák "Bill" Gyula gyermekekkel játszva egy kőbányai telepen, a Kopaszkutya című, 1981-ben készített legendás rockfilmben. A mai 50-es-60-as korosztály jó része bizonyára ismeri és még emlékszik a mai blogunk címében szereplő fogalomra, azonban a fiatalabbakra vonatkozóan már minden bizonnyal jóval kevésbé igaz ez a megállapítás.
1970-1995 között volt forgalomban az a sárgarézből (réz és cink ötvözetből) készült 2 Ft-os, amelyet a korabeli közbeszédben nemritkán "bélás"-ként neveztek. Anélkül, hogy bonyolult nyelvészeti fejtegetésbe bocsátkoznánk, röviden itt most annyit tartunk szükségesnek megemlíteni, hogy a kifejezés eredete valószínűsíthetően - tehát nem bizonyossággal - egy kártyajátékhoz és francia-olasz nyelvterülethez kapcsolódik, amiből egy jelentésbeli torzulást követően alakult ki a magyar elnevezés. "Az érme hétköznapi bevett, nem hivatalos elnevezése valószínűleg a 19. században oly népszerű kalabriász nevezetű kártyajátékból származott, amelynek kései utóda az alsós, illetve az ulti. Itt a király és a felsős által alkotott kártyapárt hívták beau, belle, bella néven. A 'szép', 'előnyös' jelentéstartalom ment át aztán a két kártyalap kettősére, amelyből a köznyelvben a bélás elnevezésű számnév vált." - írta Tóth Csaba elismert numizmatikus Adj egy bélást! című munkájában, amiből egyrészt kiderül, hogy az elnevezés kialakulására szolgáló magyarázat - vélhetően többszöri elolvasást követően is - az olvasó számára eléggé bonyolultnak tűnhet, másrészt, hogy a 'Béla' keresztnévhez semmi köze nincsen.
A bélások közül érdemes megemlékeznünk az 1973-as évjáratról. Mivel egy-egy forgalmi érméből különböző évszámokkal, évjáratonként, legtöbbször több millió vagy több tízmillió darabot is forgalomba bocsátanak, hamar legenda szövődött az 1973-as évszámmal, "mindössze" 820 ezer darabszámban kivert példányok köré, miszerint jóval értékesebbek a többi évjárattal kivert társaiknál, merthogy összetételüket tekintve aranyat is tartalmaznak! Nos, ez a vélekedés minden alapot nélkülöz, mint ahogy erről bármelyik, a forint pénzrendszerrel foglalkozó érmekatalógusból is meggyőződhetünk, ahol nyoma sincs aranytartalomra vonatkozó utalásnak. Ha tehát valaki, aki numizmatikában nem túl járatos, ilyen évjáratú bélást találna otthon és jelentős összeget remélve értékesíteni szeretné, annak rossz hírt jelenthet, hogy eladása révén biztosan nem tehetne szert nagyobb bevételre.
