A forint pénzrendszer 1946. augusztus 1-jei bevezetésével véget ért a pengő hiperinflációja, amelynek nagyságával - többek között Zimbabwe és Jugoszlávia előtt - még mindig Magyarország tartja a kétes hírű világrekordot. De ha már új pénz, demonstráljuk, hogy jó pénz - gondolták az új politikai hatalom vezetői -, s e célból, a többi mellett, ezüstből készült pénzérmét is forgalomba helyeztek - igaz, csak kevesebb mint 40 ezres darabszámban -, mégpedig a gyűjtői berkekben "vastag Kossuth"-nak nevezett, 835 ezrelék finomságú és 20 gramm súlyú, 1946-os évszámot viselő 5 Ft-ost. Az alacsony kibocsátott darabszám arra utal, hogy nem a mindennapi kereskedelem céljára helyezték forgalomba, hanem sokkal inkább jelképes szimbólumként a külvilág számára, miszerint Magyarország gazdasága kiheverte a pengő inflációját, és már olyan szilárd alapokon nyugszik, hogy csakúgy, mint a korábbi pénzrendszereink idején, ismét képesek vagyunk ezüstpénzt is törvényes fizetőeszközként forgalomba helyezni.
Hogy szélesebb körben is megismerhessék és akár fizethessenek is az emberek új ezüstpénzzel, és mert a mindennapi kereskedelmi forgalom lebonyolításához is szükség volt 5 Ft címletű érmére, 1947 májusában kibocsátottak egy új, 1947-es évszámmal készített Kossuth-érmét, amely éremkép tekintetében megegyezik elődjével, azonban ezüsttartalma és súlya jóval kevesebb, csak 500 ezrelék, illetve 12 gramm. Ez az ún. "vékony Kossuth"-ként ismert pénzünk, amelyből már több mint 10 millió darab készült, s így a magyar népesség számarányát figyelembe véve - szemben az 1946-ossal - szimbolikusan mindenkinek jutott belőle legalább 1 db. Ma is sok háztartásban megtalálható, olyanokban is, ahol nem volt gyűjtő, numizmatikus a családban. Ugyanis az emberek több-kevesebb darabot eltettek belőle, egyrészt emlékbe, másrészt az ezüsttartalma miatt, a 10 és 20 forint értékre szóló papírpénzek későbbi elterjedését követően pedig azért is, mert utóbbiakkal könnyebb súlyuk és nagyobb értékük miatt kényelmesebb és könnyebb volt fizetni, hiszen súlyuknál fogva nem húzták le úgy a pénztárcát, mint az 5 Ft-osok. Az 1947-es Kossuthok fiókba tétele, emlékként való gyakori megőrzésének ténye párhuzamba állítható az 1990-es években forgalomban volt ezüst 200 Ft-osok sorsával. Egyébként nyilván nem véletlen, hogy utóbbi is hasonló súlyban és finomságban készült, és a leggyakoribb évszámok összdarabszáma is megközelítőleg azonos a vékony Kossuth 5 Ft-osokéval. Mivel a két különböző címletű ezüstpénz kibocsátása között 45 évig nem volt forgalmi célra szánt magyar ezüstpénzünk, a 200 Ft-os súlyának és finomságtartalmának, sőt, talán még összdarabszámának megállapításakor is - a forgalmi szükségleten túlmenően - mintaképként tekinthettek a döntéshozók a vékony Kossuth 5 Ft-osra.
Az 1946-os vastag Kossuth 5 Ft-os mind a maga korában, mind manapság keresett és kedvelt érme, amely viszonylagos ritkaságának köszönhetően ún. numizmatikai értékkel is bír. Az 1947-es vékony Kossuth 5 Ft-os - leginkább ezüsttartalmának köszönhetően - szintén népszerű a gyűjtők és a kereskedők körében egyaránt, habár numizmatikai értékről esetében, gyakorisága okán, nem beszélhetünk. Kevesen tudják, de hivatalosan mindkét évjáratú ezüst 5 Ft-os 1977-ig (!) forgalomban volt, igaz, különösen a '60-as évektől, egyre kevésbé lehetett találkozni a vékony Kossuth-tal, míg a vastag Kossuth előtte sem igen volt fellelhető a mindennapi pénzforgalomban. Mivel a '60-as-'70-es években már két másik Kossuth-fejes 5 Ft-os is - alpakkából és nikkelből verve - forgalomba került, érdekességként megemlíthető, hogy 1971-72 fordulóján előfordulhatott, hogy akár háromféle anyagból és méretben készült 5 Ft-ost rejtett az ember pénztárcája, s közülük ekkor bármelyik törvényes fizetőeszköz volt.
