Az 1925. évi XXXV. törvénycikk november 21-ei kihirdetésével a koronaérték helyébe a pengőérték lépett, s ezzel megtörtént a pénzreform, amivel az új pénzegység a pengő, az új pénzrendszer a pengő-fillér lett. Azonban a régi, korona-fillér érték helyett az új, pengő-fillér értékben történő számítás csak 1927. január 1-jével lett kötelező. A törvény kihirdetésétől a kötelező számítás bevezetéséig hátralévő bő egy év egy átmeneti időszak volt, amit az állami és pénzügyi szervek arra használtak fel, hogy egyrészről a forgalom számára megfelelő mennyiségben kiverjék és kinyomtassák, majd pedig fokozatosan és folyamatosan forgalomba helyezzék az új pénzrendszer érméit és bankjegyeit, másrészről folytassák és befejezzék a régi pénzrendszer érméinek és papírpénzeinek (államjegyeinek) kivonását. Az új pénzek forgalomba helyezése 1926 végén kezdődött, míg a régiek forgalomból történő kivonása 1928 közepére fejeződött be. (Utolsóként az 500 000 és az 1 000 000 koronás államjegy került kivonásra.)

A korona és a pengő átváltási arányát és egymáshoz való értékét - számos bel- és külpolitikai szempont figyelembe vétele mellett - az illetékesek akként állapították meg, hogy 12 500 korona lett egyenlő 1 pengővel. Másként, a pengő pénzrendszer új 1 filléres érméje 125 koronát ért (tekintettel arra, hogy pengő váltópénze is a fillér lett, századrésznyi arányban). Tehát, ha valami 1927-ben pl. 1 pengőbe került, de valakinek (elegendő) új érméje (még) nem volt, vagy régi pénzzel akart fizetni, az ellenértéket 12 500 koronával is kiegyenlíthette. Mivel az átszámítás a mindennapokban sokak számára nehézséget jelentett, sokféle átszámítási táblázat vagy ún. gyors átszámító került kiadásra, melyek másik célja az új pénz népszerűsítése volt. Ezek közül mutatunk be egy érdekes, kétoldalas nyomtatványt, amelyet 6000 koronáért vagy 48 új fillérért bárki megvásárolhatott.